2012. október 27., szombat

~*4.fejezet~Holnap randi*~

Sziasztok:)) Nagyon örülök a három feliratkozónak:)) Köszönöm szépen:)) Mivel szünet van ezért tudok írni:)) Juppí:DD Köszönöm, hogy olvassátok a blogom ez nagyon sokat jelent nekem:)) Remélem nektek jól telik a szünetetek:)) Nemsokára Halloween Boo!!!*w* Hát most így csak annyit tudok mondani sálálá alig várom az iskolát, mert nagyon elszúrtam pár dolgot és mindent tisztázni akarok. (Nem vagyok beteg:pp) A következő rész 1 komment után jön:)) jó olvasást nektek:)) puszi xx




~*Melody Szemszöge*~
Reggel korán keltem, talán azért, mert nem szeretek más házában aludni. Kicsit meg illetődtem mikor felkeltem aztán rájöttem, hogy Harrynél vagyok és nem a szobámban. Harry ágyában keltem és persze ő is mellettem feküdt. Míg Harry az igazak álmát aludtan én addig szép lassan kikászálódtam az ágyból. Felvettem a ruháimat, Harry pólóját össze hajtogattam és az ágyra leraktam. Írtam egy üzenetet miben ez szerepelt:
Kedves Harry
Nagyon jól éreztem magam az este, és várom már a holnapi randit. Sajnos haza kell mennem, mert a szüleim biztos aggódnak már miattam, nem volt szívem felébreszteni téged ezért inkább egyedül megyek haza. A pólódat az ágyra raktam és tényleg köszönök mindent, ez az este felejthetetlenné vált számomra. Vigyázz magadra!
Üdvözlettel Melody. xx
 A haza út alatt minden olyan vidámnak tűnt. A madarak csiripelése, a virágok káprázatos illata, a napsütés, most minden olyan más. Talán Harry tette ezt velem? Talán szerelmes vagyok? Hát majd minden kiderül holnap. Mikor hazaértem a szüleim a nyakamba borultak és jöttek a szokásos kérdések. Hol voltál? Jól vagy? Nem esett semmi bajod? Bántottak?
-A lehető legjobban vagyok. Semmi bajom.-nyugtattam meg a szüleimet majd dudorászva felsétáltam a szobámhoz.
Becsuktam az ajtót ledobtam magam az ágyra és tárcsáztam a legjobb barátnőmet, hogy mindent elmeséljek neki. A telefont egy kicsöngés után felvette Amber.
-Szia Amb.-szóltam bele a telefonba kuncogva.
-Te meg hova tűntél tegnap? Semmi hírt nem tudtam rólad.
-Bocsánat.
-Mi történt veled? Átmentem, hogy megnézzünk egy filmet, de nem voltál otthon.
-Istenem teljesen kiment a fejemből. Hát igazából az történt, hogy megismertem egy fiút.
-Na már izgisen kezdődik.-nevetett Amb.
-És hát áthívtam magamhoz, de apu durva módon elüldözte és megtiltotta, hogy találkozzak vele.
-Ez szörnyű.
-Az. Na, de miután a fiú elment én utána szaladtam miután apámmal jól össze vesztünk.
-És megtaláltad?
-Igen, és hát nála töltöttem az estét.
-Lefeküdtetek!?
-Nem, dehogy is. Csak megvacsoráztunk és utána aludtunk ennyi.
-Már megijedtem.
-Holnap randira megyek vele.
-Holnap? De ugye nem felejtetted el a mai randidat Jordannel?
-Az teljesen kiment a fejemből.
-Csajszi nem lesz jó vége, ha mindent ilyen könnyen elfelejtesz.-nevetett Amb.
-Vajon mit kéne felvennem a randira?
-Hová mentek?
-Nem tudom.
-Nem tudod? Kérdezd meg, hogy milyen helyre mentek.
-Mindjárt csak bekapcsolom a gépem.-Oda ültem a gépem elé, vártam, hogy betöltsön, majd beléptem facebookra.-És mit kérdezzek?
-Írj rá majd kérdezd meg.
-Rendben.-megkérdeztem Jordant, majd elmondtam ambnek, hogy hová megyünk.
-Szóval vacsorázni visz.
-Mit vegyek fel? Nekem nincsenek olyan lányos ruháim.
-Kölcsön adjak valami ruhát?
-Azt megköszönném.
-Akkor gyere át.
-Indulok is.
-Siess.
Leraktam a telefonom és indultam is Amberhez. Hamar oda is értem, mert nem laknak olyan messze tőlünk. Átmentem részletesebben körülírtam, hogy hová megyünk.
-Akkor már tudom melyik ruha lesz a legtökéletesebb.-Amb oda ment a gardróbjához és elővett egy mesés ruhát.-Ez lesz az. Tetszik?
-Ez csodálatos. Olyan mesébe illő.
-Reméltem is.-mosolygott majd a kezembe adta és a fürdő felé tolt, hogy felpróbáljam.
Nagyon tetszett nekem a látvány. Amber, csak tátotta a száját amit bóknak vettem. Kerestünk hozzá még cipőt és egy táskát. A nap nagy részét Amberéknél töltöttem, megnéztünk egy filmet utána kibeszéltük, a filmet. Mikor már közeledett az esti randevú felvettem a ruhámat, Amber megcsinálta a hajamat amiért nagyon hálás voltam majd indulhattam is a megbeszélt pontra ami a sarkon lévő lámpa előtt volt. Egyre közelebb voltam a megbeszélt ponthoz és láttam Jordan ott várt a padon ülve, s mikor meglátott felállt és elém sétált.
-Csodálatosan nézel ki.
-Köszönöm, te is kitettél magadért.
-Köszi.
Jordan hívta a taxit ami hamar meg érkezett, várakozás közben kínos csend ült köztünk. A taxi kirakott minket egy elegáns étteremnél ami meglepett, mert nem úgy ismerem Jordant, mint aki ilyen helyere visz egy lányt, de azért tetszett. A pincér kedvesen köszöntött minket majd az asztalunkhoz kísért ami az étterem végében volt egy ablaknál.
-Szóval...-törte meg a már, már kínos csendet.
-Szóval...
-...Mit gondolsz rólam?
-Hát őszintén szólva, most megleptél ezzel az egésszel.
-Hát igen, remélem tetszik, nem szeretném veled elszúrni.
-Ezt, hogy érted?
-Eddig figyelembe sem vettél, és most végre észre veszel erre vártam már régóta.
-Én meg azt hittem egyáltalán nem érdekellek.
-Ez nem igaz, csak te olyan más vagy, de jó értelemben.
-Próbálok önmagam lenni.
-Akkor jól csinálod.
-Tudom.-mosolyogtam rá egyet, amit ő viszonzott.
Kezdtünk belejönni a beszélgetésbe és már nem is volt kínos csend köztünk. A pincér közben kihozta a kaját is amit hamar megettünk. Miután végeztünk sétálgattunk még egy kicsit a városban. A kikötőnél sétáltunk mikor Jordan megállt, gyengéden magához húzott majd megcsókolt. Viszonoztam a csókját, s hagytam, hogy magával ragadjon a pillanat. Ez volt életem második csókja Jordantől, még mikor harmadikosok voltunk osztály kiránduláson csókolt meg.
-Életem legjobb estéje volt ez, jól éreztem magam.-mondta Jordan, majd átkarolt.
-Én is jól éreztem magam.
Jordannel beszélgettünk míg vártunk a taxira. ami 10 perc után meg is érkezett. Miután haza kísért adott egy búcsú csókot, s sarkon fordult és a sarok felé vette az irányát, még mosolygott rám egyet majd eltűnt az este homályában. Felsétáltam a szobámba levetettem a ruhámat, pizsamára és bebújtam az ágyamba. Nagyon jól éreztem magamat, de vajon ez ki fog hatni a holnapi randira? Nem tudtam sokat gondolkozni a holnapon, mert a kimerültségtől hamar elszundítottam.

~*3.fejezet~Egy kérdés*~

Sziasztok hoztam az új részt remélem tetszeni fog nektek.:)) Bocsánat, hogy nem sikerült hétvégére, de szoros program volt.:// Hétfőre akartam, de tanulnom kellet.:// Fuckin' school hát nem keresztbe tesz az iskola!?:oo Na hát most kicsit nem kedvelem magam.:// Sajnálom, hogy eddig  húztam az időt.:cc De most már itt van az új rész, szóval mindenki happy lehet.:DD A mai napom jó volt és rossz is:cc aki nagyon tetszik az rám se köszönt, pedig ma 6x is láttam, ja és a mellettem állónak meg köszönt(egy csapatban fociznak), a jó a napban az volt, hogy 5 lett az angol dogám és megnyertem egy oltogatós csatát.:DD Jó olvasást mindenkinek a következő rész 1 komment után jön.:)) Puszi mindenkinek.;)) xx



[Zene~This Is Love]


~*Melody Szemszöge*~

Szaladtam az utcában amikor a sarok felé neki ütköztem valakinek.
-Erről leszokhatnál.-mondta Harry nevetve majd felsegített a földről
-Miért? Szeretek jó pasikba szaladni.
-És én jó pasi vagyok?-kérdezte gúnyosan.
-Eszméletlen.-ironizáltam.
-Merre mész ilyen időben?
-Az igazat megvallva téged kerestelek.
-Hú akkor megtaláltál.
-Igen.-tapsikoltam gyerekesen.
-Haza kísérjelek?
-Nem kell.
-Miért?
-Nem akarok haza menni.
-Az előbbi miatt?
-Igen.
-De nem maradhatsz itt kinn az esőben.
-Átmehetnék hozzád?
-Gyere.
Megfogta a kezem majd sétáltunk az esőben, olyan romantikus volt. Mikor hallottam egy dörgést rögtön odaugrottam Harryhez és befogtam a fülem.
-Minden rendben.
-Igen.-majd szép lassan felemeltem a fejem és mintha mi sem történt volna sétáltunk tovább.
-Mi volt ez az előbb?
-Mi, mi volt?
-Mitől ijedtél meg?
-Nem fontos.
-Nekem elmondhatod, nem mondom el senkinek.
-Csak a vihartól.
-Félsz a  vihartól?
-Igen.-halkabbra vettem a hangom, a fejem lehajtottam majd a cipőm orrát kezdtem el bámulni.
-Ez nem gáz.-felemelte a fejem majd mélyen a szemebe nézett, egyre közelebb hajolt hozzám és már csak pár milliméter távolság volt ajkaink közt.
-Harry, ne.-gyengéden eltoltam magamtól.
-Sajnálom, én nem akartam csak...
-Nem a te hibád, csak ez nekem még korai.
-Értem.
 Egész úton csak Harry szavai jártak a fejemben "én nem akartam csak..." akkor miért akarta? Csak... mi?
-Min gondolkozol?-érdeklődött Harry.
-Semmin.-vágtam rá rögtön a semmit mondó választ.
-Az jó.-grimaszt vágott és kifújta a levegőt.
-Tényleg semmin, nehogy valami rosszra gondolj, mert tudod én soha nem gondolnék semmi rosszra, főleg nem ilyen...
-shhh...
Harry elcsitított majd megcsókolt hosszasan és szenvedélyesen. Ott álltunk az esőben és csókolóztunk, ezt a pillanatot csak egy valami zavarta meg, egy autó ami gyorsan ment és bele hajtott egy tócsába aminek a tartalma szerencsésen ránk fröcskölődött. Mi persze csak nevettünk ezen az egészen, de mivel fáztunk mert hideg volt, talán azért is mert csurom vizesek voltunk, ezért kézen fogva szaladtunk Harry ideiglenes "lakásához" ahol megszárítkozhattunk. Miután oda értünk a szállodához lassan felsétáltunk a lépcsőn a negyedik emeletre. 320... 321... 322... 323... és végül a 324-es szoba. Mikor az ajtóhoz értünk Harry rögtön előkapta a szoba kulcsot és úriember módjára kinyitotta nekem az ajtót.
-Nem baj, ha elmegyek gyorsan zuhanyozni?-kérdezte Harry.
-Nyugodtan.-mosolyogtam rá biztatóan.
-Akkor mindjárt jövök.
-Rendben.
Hamar el is tűnt, a szoba végében lévő kis ajtóhoz ment, majd hallottam, hogy kattan a zár. Én addig körül néztem a szobában. Persze nem nyúltam semmihez, mert azért azok az ő dolgai. Nézelődés közben Harry kijött egy szál törölközőben ami a derekára volt csavarva.
-Mehetsz ha gondolod, van még egy törölköző a fürdőben.
-Köszönöm.
Bementem a fürdőszobába, levetettem ruháimat és a zuhanyzó alá álltam. A forró vízcseppek csorogtak rajtam, s ellazították testemet. Kölcsön vettem Harry tusfürdőjét, hogy le tudjak normálisan fürödni. A férfi tusfürdőnek kellemes illata beszökött az orromba. Miután végeztem lassan elzártam a vizet, magamra csavartam a fehér láthatólag tiszta törölközőt. A nedves ruháimat kezembe fogtam és kisétáltam a fürdőből, mikor megláttam Harryt egy szál bokszerben, ahogyan az ágyon feküdt és a telefonját nyomkodta az a látvány leírhatatlan volt. Harry hamar észbe kapott, hogy kijöttem majd lassan végig mért, majd odasétált hozzám, és elvette a ruháimat.
-Ezeket kiteregetem.-mondta kedvesen én meg beleegyezően bólintottam.
-Tudnál adni nekem egy felsőt?-kérdeztem miután Harry vissza tért a szobába.
-De, máris adok egyet.-odasétált a szekrényhez és kivett egy HELP for HEROES feliratú pólót és a kezembe nyomta. Elfordultam míg felvettem a felsőt, Harry addig a konyhába ment.
-Mi jót csinálsz?-érdeklődtem, mint egy kisgyerek.
-Vacsorát.
-Te tudsz főzni?-csodálkoztam, mert ritka, ha egy fiú főz.
-Igen.
-Mióta tudsz?
-Már kiskorom óta szeretek főzni, sütni ezért dolgozok egy pékségben.
-Pékségben dolgozol?
-Igen, miért olyan meglepő?
-Nem, csak nem tudom, érdekelt.-mosolyogtam rá, mire ő viszonzásképpen vissza mosolygott.
-És te dolgozol valahol?
-Nem nagyon, de néha megyek segíteni a könyves boltba pakolni.
-Az jó.-mosolygott, majd fojtatta a főzést.
-Mit főzöl?
-Spagettit. Szereted?
-Ha lehetne csak azon élnék.
-Vicces vagy.-nevetett miközben kavargatta a tésztát.
-Tudom. Segíthetek valamiben?
-Ha nagyon szeretnél akkor moshatnál paradicsomot.
-Rendben. Elvettem pár paradicsomot a pultról és a folyó víz alá raktam, majd mosni kezdtem.
Kaptam a további utasításokat, hogy miben tudnék segíteni. Én reszeltem a sajtot míg Harry a szószt csinálta. Megterítettünk és tálaltuk is az ételt, nagyon tetszett a végeredmény és persze finom is volt.
-Ez nagyon finom lett.
-Együtt csináltuk.
-Hát a nagy részét te, de elfogadom a közös munkát is.-mosolyogtam, majd folytattam a vacsorámat.
-Feltehetek neked egy kérdést?
-Persze.-Harry mélyen a szemembe nézett majd lassan kinyögte a kérdését.
-Eljönnél velem egy randira?-Látszott az arcán az aggodalom, ami nagyon cukin állt neki.
-Természetesen igen.
-Köszönöm.-Harry megkönnyebbülésként kifújta a levegőt amin kuncogni kezdtem.
Elpakoltunk az asztalról én elmosogattam a mosatlanokat, míg Harry a maradékot szedte össze. Vacsora után beszélgettünk és filmet néztünk. Ez az este volt talán életem legjobb estéje, mivel fáradt voltam hamar elszundítottam és életem legszebb álmában volt részem. Talán azért, mert Harry is benne volt?

2012. október 2., kedd

~*2.fejezet~Utállak*~

Sziasztok hoztam az új részt és be kell, hogy valljam nagyon örülök, hogy egy nap 70+ megtekintés és 2 feliratkozó, most nagyon boldoggá tettetek engem, annyira mosolygok, hogy fülig ér a szám:DD Nagyon imádlak titeket és minél hamarabb hozni szeretném ezt a részt ezért csak annyit mondanék, hogy jó tanulást mindenkinek, mert már iskola://  1 komment után jön a következő rész. Jó olvasást mindenkinek. xx


[Zene~Run Run Run]

~*Melody Szemszöge*~

-Miért szaladunk? Mi történt?-kérdezősködtem, de választ nem kaptam.-Mond már meg!-megálltam és erre a testvérem is megállt.
-Tudod te azt jól.
-Mi van? Nem értelek.
-Tudod jól, hogy bele vagyok zúgva Jordanbe.
-De neked van barátod!
-Akkor is egy kapcsolat nem tart örökké, és ki tudja mikor csaphatok le rá.
-Istenem, de szánalmas vagy.
-Még, hogy én? Nézz már magadra, olyan szánalmas vagy, mindenki tudja, hogy odáig vagy Jordenért és, hogy milyen szánalmasan próbálkozol.
-Te meg miről hadoválsz?
-Hát erről a nem veszem figyelembe játékot űzöd vele.
-Te teljesen hülye vagy.
-Esküszöm ha összejössz vele én megöllek.
Majd fogta magát és elrohant. A fejemben csak az utolsó szavai kavarogtak "Esküszöm ha összejössz vele én megöllek." Ez egy kicsit ijesztő, még soha nem mondott ilyet. Biztos, hogy nem szerelmes belé, hanem más áll a háttérben. De mi? Istenem miért kell mindig ennyire össze zavarnia? Inkább hazamegyek és ledőlök egy kicsit. Hazafelé vettem egy hírlapot és azt olvastam, de nem figyeltem és belefutottam egy fiúba aki az ütközés miatt megbotlott és rám öntötte a kóláját, én meg a földre estem.
-Nagyon sajnálom. Jól vagy?
-Elnézést az én hibám, jobban kellett volna figyelnem.
-Gyere.-Felsegített és mélyen a szemembe nézett.
-Köszönöm.
-Harry vagyok.
-Melody.
-Szép neved van.
-Neked is.
-Tessék itt a pulcsim.
-Miért adod oda?
-Mert leöntöttelek és foltos lettél.
-A francba. Valahol át kéne öltöznöm.
-Gyere ott van egy sikátor ott felveheted.
-Rendben.
Bementünk a sikátorba és én ott átöltöztem míg Harry takart a hátával, de észrevettem, hogy néha, néha ide pillantott.
-Jól áll.-mosolygott rám majd feltűnően végigmért.
-Mivel a tied.-Nevettem majd közelebb mentem hozzá.
-Te mindig is Londonban laktál?
-Igen. Miért te nem?
-Hát az igazat megvallva én Holmes Chapelben lakok.
-De akkor, hogy, hogy itt vagy?
-Hát most nálunk az iskolában van egy kéthetes szünet és gondoltam elugrok ide.
-Értem.
-Biztos nagyon untatlak.
 -Jaj, nem egyáltalán nem.
-Mit szólnál, ha elmennénk egy parkba és ott leülnénk?
-Persze, de előbb veszek neked egy kólát.
-Nem kell.
-De. És ne ellenkezz velem.
-Ti nők, mind ilyen makacsok vagytok?
-Nem csak én.-kacsintottam, majd a legközelebbi kis standhoz mentem és vettem egy fél literes kólát.
-Köszönöm pedig nem kellet volna.
-Nincs mit.
-Hány éves vagy?
-16. És te?
-17.  Lenne kedved eljönni velem holnap valahová?
-Sajnálom, de holnap elígérkeztem valahová.
-Értem.-csalódott arcot vágott, majd a cipőjét kezdte el bámulni.
-De Vasárnap ráérek.
-Tényleg?-csillant fel a szeme.
-Tényleg nevettem el magam.
-Oda adod a telefon számod?
-Csak, ha te is megadod a tiédet.
-Benne vagyok.
Telefonszámot cseréltünk, majd még egy kicsit beszélgettünk, de hamar befejeződött, mert elkezdett esni az eső, jobban mondva szakadni. Harry hazakísért engem, és én be is invitáltam, de ő megint ellenkezett.
-Ne légy hülye, meg fogsz fázni!
-De, tényleg nem kérhetek ennyi mindent.
-Kérlek.-mélyen a szemébe néztem, és mintha ellágyult volna egy kicsit.
-Na jó, de csak addig, míg el nem áll az eső.
-Éljen!-tapsikoltam egy kicsit, majd beinvitáltam a szobámba.
-Szép szobád van.
-Köszi, de szerintem nem nagy ügy.
-Nem nagy ügy? Ez a szoba hatalmas.
-Köszönöm.-nevettem el magam, míg Harry nézelődött a szobámban.
-Te deszkázol?
-Szoktam, de nem gyakran.
-Miért?
-Mert lefoglal a tanulás és a család.
-A család?
-Igen. Én szoktam, főzni, mosni, mosogatni, mert anyu nem nagyon van itthon és apu, meg festeni szokott.
-Értem. Apád festő?
-Igen.
-Hogy hívják?
-David Lambrick. Miért?
-Te David Lambrick lánya vagy?
-Igen. Miért?
-Miért nem mondtad, hogy ilyen híres az apád?
-Nem szoktam felvágni az ilyenekkel és ha megtudják a többiek másként viselkednének velem és ezt nem akarom.
-Sajnálom, ha most ezzel megsértettelek.
-Nem sértettél meg.
-Akkor jó.
-Miért jó?
-Mert nem szeretnék megsérteni egy ilyen szépséget.
-Ó, Harry.-éreztem, hogy elpirultam.
-Melody, te egy csodálatos egyéniség vagy, de leginkább egy elbűvölő lány.-Harry egyre közelebb hajolt hozzám, és már majdnem össze értek ajkaink amikor apa nyitott be hirtelen.
-Szia kicsim haz...
-Apa!?
-Mégis mit képzelsz, mit művelsz a lányommal!?
-Apa ne!
-Csönd legyen!
-Elnézé...
-Nem kell a bocsánat kérésed, de most kotródj a házamból.
-Apa ne viselkedj úgy, mint egy gyerek!
-Fogd be a szád kérlek Melody! Te pedig vissza ne gyere a házamba.
-Értem. Viszlát uram, szia Melody.
 Hallottam, egy nagy ajtó csapódást utána, meg azt, hogy apu jön felfelé a lépcsőn. Megláttam Harry pulcsiját az ágyamon majd gyorsan a párám alá tettem apa nehogy kidobja. Mikor apa bejött már fel voltam készülve az alapos fejmosásra.
-Melody mégis mit képzeltél!?
-Mégis miért baj, ha másokkal is barátkozom!?
-Mert, minden fiú egyforma!
-Honnan tudod, ha nem is ismered!?
-Melody kérlek ne kiabálj velem!
-De, te is ezt teszed,akkor én miért ne tegyem?
-Mert az apád vagyok, és itt én parancsolok míg az én házamban laksz!
-Akkor inkább elköltözök itthonról, minthogy itt lakjak!
-Ne merészelj velem így beszélni!
-Utállak, utállak, utállak!
Megfogtam Harry pulcsiját és kirohantam a házból, mit sem törődve apával és a szakadó esővel. Szemem előtt csak az volt, hogy minél előbb megtaláljam Harryt.

2012. szeptember 29., szombat

~*1.fejezet~A bejelentés*~

Sziasztok itt egy újabb blogom remélem ez is tetszeni fog:)) Ez is a többihez hasonlóan "One Direction"-ös blog. mivel most kezdődött ezért csak 1 komment után jön a következő rész. Ha minden jól sikerül akkor hétvégente jön az új rész, mert az iskola mellett nem nagyon van időm másra. Nem is szeretném tovább húzni a szót ezért csak annyit mondok utólag nektek, hogy bírjátok ki nemsokára újra hétvége. Jó olvasást mindenkinek. xx



[Zene~Good Time]

~*Melody Szemszöge*~
(2010. május 28.)
-Sziasztok elmentem.
-Szia kicsim.-integetett apa az ajtóból.
A mai nap péntek is úgy kezdődött, mint a többi. Az iskolába menet a sarkon találkoztam Amberrel.
-Szia Amb.
-Szia Mel.
-Tanultál a mai földrajz dolgozatra?
-Nem, de majd úgyis súgsz nekem.
-Mint mindig.
-Igaz.
-Mit szólnál ha ma suli után lógnánk a parkban.
-Benne vagyok.
-Sziasztok lányok.-Jött oda hozzánk Ben.
-Szia.-Visszaköszöntünk, mintha nem zavarna.
-Nem láttad a húgodat?
-Ő majd csak a második órára jön be.
-Ja ok. És ti, hogy vagytok.
-Jól.-vágtuk rá mind a ketten egyszerre.
-Nem jöttök ma el suli után a bmx pályára?
-Köszi nem, Ambbel más tervezünk suli utánra.
-Hát akkor majd máskor. Sziasztok.
-Szia.
Megvártuk míg elment a látókörünkből és mi elkezdtünk nevetni.
-Nem jöttök ma el suli után a bmx pályára?-mélyítette el a hangját és rogyasztott, hogy alacsonyabb legyen amber.
-De idióta vagy.-nevettem el magam majd enyhén vállon löktem.
-De most miért? olyan szánalmas nem?
-Hát kicsit, de amúgy mi a bajod vele?
-Tegnap facebookon rám írt, hogy legyek a barátnője.
-Mekkora egy rohadék! Szólni kéne a húgomnak.
-És szerinted hisz majd nekünk?
-Remélem.
Beszélgetésünk elterelte a figyelmünket így, szinte egy pillanat alatt az iskolához értünk. Az első óránk rajz volt, persze megint ötös lett a rajzom, ahogyan Ambernek is, igazából mi mindig ötöst kapunk. A mai nap is lefárasztott egy kicsit, ma is hét órám volt, mint általában, de ma dupla tesi is volt. Mikor kicsöngettek, Ambbel rögtön a park felé vettük az irányt. A Parkban van egy titkos helyünk és most is odamentünk. Igazából a titkos helyünk a parkban a tó melletti fűzfa alatt van egy kis pad, na ott szoktunk lógni.
-Na mit szerettél volna mondani?
-Hát nem is tudom, hogyan mondjam el.
-Nekem bármit elmondhatsz.
-Hát oké.
-Na mi az?
-Jelentkeztem az X-Faktorba.
-Jaj, de jó.
-Szóval támogatsz benne?
-Hát persze, hogy támogatlak és melletted állok majd.
-Köszönöm.
-Tudod, hogy rám mindig számíthatsz.
-Tudom, ezért is imádlak annyira.
-Ki nem imád engem?
-Idióta. Mit szólnál ha átjönnél hozzánk és megnéznénk egy filmet?
-Benne vagyok, gyere menjünk.
Hazafelé menet megláttuk azt a fiút aki nagyon bejön nekem, de mindig undokoskodik velem ezért figyelembe se veszem.
-Hallod ott van Jordan és...
-...Nem érdekel.
-De hallod...
-...De nem érdekel.
-Figyelj már...
-...Kérlek, nem érdekel.
-Téged néz...
-...Mondom, hogy nem érdekel
-Mindegy már elment.
-Tényleg engem nézett!?
-De hülye vagy.-nevetett.
-De most engem nézett?
-Igen.
-Úristen olyan helyes volt ma is, és láttad, hogy rám mosolygott tesiórán?
-Te szerelmes vagy.
-Én nem csak...csak...
-...Csak elcsavarta a fejed.
-Talán igazad van, de sajnos nem jövök be neki.
-És ezt honnan tudod, ha meg sem kérdezed?
-Nézd meg a többi lánnyal kedves velem meg teljesen máshogy viselkedik.
-Hogyan?
-Olyan bunkón.
-És honnan veszed, hogy nem imponálni akar?
-Miért akarna? egyáltalán nem vagyok népszerű, mint ő.
-Nem kell népszerűnek lenned ahhoz, hogy beléd szeressen.
-De akkor mégis mit csináljak?
-Hívd el randizni.
-Mi van, ha nemet mond?
-Miért mondana?
-Nem tudom, talán, mert...nem tudom.
-Na látod.
-És most hol van?
-Azt hiszem bmx-zik.
-Akkor most oda mennyünk?
-Gyere már.
Amber megfogta a kezem és sietős léptekkel a bmx pályához húzott, és jól sejtettük ott volt. Mikor kiértünk rám kapta a tekintetét és eresztett felém egy rossz fiús mosolyt amitől azt hittem menten elolvadok. Ő félreállt egy fához és továbbra is engem bámult, én meg szép lassan odasétáltam hozzá.
-Nem ülsz le?-egy kicsit arrébb húzódott, hogy mellé ülhessek.
-De.
-Mizu?
-Ami azt illeti kérdezni szeretnék valamit.
-És mit?
-Lenne kedved holnap csinálni valamit velem?
-Persze, veled bármikor.
-Amúgy miért vagy ilyen velem?
-Mert bejössz.
-Tényleg?-éreztem, hogy egyre vörösebb lesz az arcom.
Jordan egyre közelebb hajolt, már csak pár milliméter volt az ajkunk közt amikor oda jött Lexy.
-Melody mennyünk haza.
-Most?
-Igen most!
Lexy megragadta a kezem és a kijárat felé kezdett el húzni. Nem értem mi ez a hirtelen rohanás. És miért pont most? A húgom mindig tönkre tesz mindent. Miért tud mindig ilyen rosszul időzíteni?