~*2.fejezet~Utállak*~

Sziasztok hoztam az új részt és be kell, hogy valljam nagyon örülök, hogy egy nap 70+ megtekintés és 2 feliratkozó, most nagyon boldoggá tettetek engem, annyira mosolygok, hogy fülig ér a szám:DD Nagyon imádlak titeket és minél hamarabb hozni szeretném ezt a részt ezért csak annyit mondanék, hogy jó tanulást mindenkinek, mert már iskola://  1 komment után jön a következő rész. Jó olvasást mindenkinek. xx


[Zene~Run Run Run]

~*Melody Szemszöge*~

-Miért szaladunk? Mi történt?-kérdezősködtem, de választ nem kaptam.-Mond már meg!-megálltam és erre a testvérem is megállt.

-Tudod te azt jól.

-Mi van? Nem értelek.

-Tudod jól, hogy bele vagyok zúgva Jordanbe.

-De neked van barátod!

-Akkor is egy kapcsolat nem tart örökké, és ki tudja mikor csaphatok le rá.

-Istenem, de szánalmas vagy.

-Még, hogy én? Nézz már magadra, olyan szánalmas vagy, mindenki tudja, hogy odáig vagy Jordenért és, hogy milyen szánalmasan próbálkozol.

-Te meg miről hadoválsz?

-Hát erről a nem veszem figyelembe játékot űzöd vele.

-Te teljesen hülye vagy.

-Esküszöm ha összejössz vele én megöllek.

Majd fogta magát és elrohant. A fejemben csak az utolsó szavai kavarogtak "Esküszöm ha összejössz vele én megöllek." Ez egy kicsit ijesztő, még soha nem mondott ilyet. Biztos, hogy nem szerelmes belé, hanem más áll a háttérben. De mi? Istenem miért kell mindig ennyire össze zavarnia? Inkább hazamegyek és ledőlök egy kicsit. Hazafelé vettem egy hírlapot és azt olvastam, de nem figyeltem és belefutottam egy fiúba aki az ütközés miatt megbotlott és rám öntötte a kóláját, én meg a földre estem.

-Nagyon sajnálom. Jól vagy?

-Elnézést az én hibám, jobban kellett volna figyelnem.

-Gyere.-Felsegített és mélyen a szemembe nézett.

-Köszönöm.

-Harry vagyok.

-Melody.

-Szép neved van.

-Neked is.

-Tessék itt a pulcsim.

-Miért adod oda?

-Mert leöntöttelek és foltos lettél.

-A francba. Valahol át kéne öltöznöm.
-Gyere ott van egy sikátor ott felveheted.
-Rendben.
Bementünk a sikátorba és én ott átöltöztem míg Harry takart a hátával, de észrevettem, hogy néha, néha ide pillantott.
-Jól áll.-mosolygott rám majd feltűnően végigmért.
-Mivel a tied.-Nevettem majd közelebb mentem hozzá.
-Te mindig is Londonban laktál?
-Igen. Miért te nem?
-Hát az igazat megvallva én Holmes Chapelben lakok.
-De akkor, hogy, hogy itt vagy?
-Hát most nálunk az iskolában van egy kéthetes szünet és gondoltam elugrok ide.
-Értem.
-Biztos nagyon untatlak.
 -Jaj, nem egyáltalán nem.
-Mit szólnál, ha elmennénk egy parkba és ott leülnénk?
-Persze, de előbb veszek neked egy kólát.
-Nem kell.
-De. És ne ellenkezz velem.
-Ti nők, mind ilyen makacsok vagytok?
-Nem csak én.-kacsintottam, majd a legközelebbi kis standhoz mentem és vettem egy fél literes kólát.
-Köszönöm pedig nem kellet volna.
-Nincs mit.
-Hány éves vagy?
-16. És te?
-17.  Lenne kedved eljönni velem holnap valahová?
-Sajnálom, de holnap elígérkeztem valahová.
-Értem.-csalódott arcot vágott, majd a cipőjét kezdte el bámulni.
-De Vasárnap ráérek.
-Tényleg?-csillant fel a szeme.
-Tényleg nevettem el magam.
-Oda adod a telefon számod?
-Csak, ha te is megadod a tiédet.
-Benne vagyok.
Telefonszámot cseréltünk, majd még egy kicsit beszélgettünk, de hamar befejeződött, mert elkezdett esni az eső, jobban mondva szakadni. Harry hazakísért engem, és én be is invitáltam, de ő megint ellenkezett.
-Ne légy hülye, meg fogsz fázni!
-De, tényleg nem kérhetek ennyi mindent.
-Kérlek.-mélyen a szemébe néztem, és mintha ellágyult volna egy kicsit.
-Na jó, de csak addig, míg el nem áll az eső.
-Éljen!-tapsikoltam egy kicsit, majd beinvitáltam a szobámba.
-Szép szobád van.
-Köszi, de szerintem nem nagy ügy.
-Nem nagy ügy? Ez a szoba hatalmas.
-Köszönöm.-nevettem el magam, míg Harry nézelődött a szobámban.
-Te deszkázol?
-Szoktam, de nem gyakran.
-Miért?
-Mert lefoglal a tanulás és a család.
-A család?
-Igen. Én szoktam, főzni, mosni, mosogatni, mert anyu nem nagyon van itthon és apu, meg festeni szokott.
-Értem. Apád festő?
-Igen.
-Hogy hívják?
-David Lambrick. Miért?
-Te David Lambrick lánya vagy?
-Igen. Miért?
-Miért nem mondtad, hogy ilyen híres az apád?
-Nem szoktam felvágni az ilyenekkel és ha megtudják a többiek másként viselkednének velem és ezt nem akarom.
-Sajnálom, ha most ezzel megsértettelek.
-Nem sértettél meg.
-Akkor jó.
-Miért jó?
-Mert nem szeretnék megsérteni egy ilyen szépséget.
-Ó, Harry.-éreztem, hogy elpirultam.
-Melody, te egy csodálatos egyéniség vagy, de leginkább egy elbűvölő lány.-Harry egyre közelebb hajolt hozzám, és már majdnem össze értek ajkaink amikor apa nyitott be hirtelen.
-Szia kicsim haz...
-Apa!?
-Mégis mit képzelsz, mit művelsz a lányommal!?
-Apa ne!
-Csönd legyen!
-Elnézé...
-Nem kell a bocsánat kérésed, de most kotródj a házamból.
-Apa ne viselkedj úgy, mint egy gyerek!
-Fogd be a szád kérlek Melody! Te pedig vissza ne gyere a házamba.
-Értem. Viszlát uram, szia Melody.
 Hallottam, egy nagy ajtó csapódást utána, meg azt, hogy apu jön felfelé a lépcsőn. Megláttam Harry pulcsiját az ágyamon majd gyorsan a párám alá tettem apa nehogy kidobja. Mikor apa bejött már fel voltam készülve az alapos fejmosásra.
-Melody mégis mit képzeltél!?
-Mégis miért baj, ha másokkal is barátkozom!?
-Mert, minden fiú egyforma!
-Honnan tudod, ha nem is ismered!?
-Melody kérlek ne kiabálj velem!
-De, te is ezt teszed,akkor én miért ne tegyem?
-Mert az apád vagyok, és itt én parancsolok míg az én házamban laksz!
-Akkor inkább elköltözök itthonról, minthogy itt lakjak!
-Ne merészelj velem így beszélni!
-Utállak, utállak, utállak!
Megfogtam Harry pulcsiját és kirohantam a házból, mit sem törődve apával és a szakadó esővel. Szemem előtt csak az volt, hogy minél előbb megtaláljam Harryt.